Reggel 10-kor indultunk Cuscobol Punoba, a Titicaca tó melletti ősi városba. 6 és fél órai buszozás után jutottunk el ebbe a nem túl szép, vízparti városba. A szállásunk nagyon jó, de a hidegre nem voltunk felkészülve; Igaz, h közel az egyenlítő, de 3800 m magasan vagyunk, a hőmérséklet 8 celsius; a tó vize 2-3 lehet. A hely érdekessége az úszó szigeteken élő különleges népcsoport (Uros indián). A totora-nádat tövestől kiássák, 2x8 m-es tömbökben; ezt odavontatják a szigetükhöz és cölöpöket vernek a 40-50 cm vastag úszó tömbökbe, majd összekötik őket. Az egészet lepányvázzák és levágott nádat terítenek rá keresztbe-kasul, jó vastagon. Erre nádházakat építenek és ott laknak. Az egész úgy imbolyog, mint egy tutaj, de a láb alatt még jól be is süllyed; szédületes állapot...!

Halászatból, vadászatból és mostmár idegenforgalomból is élnek. A csónak, amit csinálnak olyan, mint Heyerdahl - RA - I. és RA II. - hajója.  Nagyon míves munka, de csak egy-két évig használható, aztán elrohad és lehet kezdeni előlről.

Alul voltunk öltözve így a vízen a szélben dideregtünk, legtöbben jól meg is fáztunk. Visszaérvén a városkába, este egy pizzériába mentünk, ahol a jól befűtött kemence mellett melegedtünk és mivel mindenki igencsak megéhezett, jólesett a meleg és ízletes vacsora.