Egész éjjel esett. A hőmérséklet kb.
A sok eső miatt a tó megduzzadt, egy helyen az utat is ellepte; csoda, h az autónkba nem folyt be a víz, ahogy áthaladtunk a fél m-es áradáson... A falu előtt parkoló és őrség. Az őröknek van egy alpakája, aki ott legelész az őrbódé körül. Nagyon helyes jószág; jött utánunk, hagyta h lefotózkodjunk vele. A hegy lábától meg egy sánta fekete kutya kísért bennünket végig az úton, majd vissza a parkolóba; kapott is jutalmul egy szendvicset.
Déli 1 óra után indultunk Copacabana falun át - (ez nem a híres Rio-i Copacabana; a feltevések szerint itt találtak egyszer egy könnyező Krisztus-szobrot; elvitték Rióba egy kápolnába - erről kapta nevét a híres Copacabana) - Bolíviába, de a buszterminálban kiderült, h arrafelé sztrájk miatt lezárták az utat és a határt. Fogtunk hát egy nagyon lepukkant múzeumi-szökevény buszt és egy másik úton indultunk el. Olyan szakadt volt a busz, akartunk is, nem is beszállni; a csomagtér félig volt sóderrel vagy hasonlóval, félve tettük be a csomagjainkat. A sofőr nem akart 9 emberrel 140 km-ert furikázni, ezért ordibálva, kínálgatva eladta a többi 11 helyet is (1 óra késés). Elvitt minket kerülő-úton a bolíviai határig. A táj teljesen lapos, vizenyős fennsík, 3800 m-en; rengeteg állat a legelőkön, bokáig a vízben. A szárazabb részeken burgonya, kukorica stb.
A határnál kiszálltunk, óriási csődület: egy bazár az egész! Egy folyó hídján gyalog húzgáltuk magunk után a csomagjainkat a túlsó, bolíviai partra. Rengeteg riksa, árus, utcai-konyhák, kaja-illat, dudálás, ordibálás, kosz, káosz, amerre néztünk. Peruból kijelentkezés, (idegességünkben nem találtuk a statisztikai kártyánkat sehol, de végül mindent átkutatva meglett) űrlapok kitöltése, adminisztráció stb. Végre bent voltunk Bolíviában! Óriási érzés volt !
Találtunk egy kis-buszt, ahol már ült 3 bő-szoknyás, kalapos asszonyság és a tető-csomagtartó kétharmadát elfoglalták a batyuik. Árulni indultak
A látvány lenyűgöző; a fényeket a kristálytiszta levegőben a fennsíkról már 50 km-ről láthattuk. Amikor a város közelébe értünk, olyan volt alattunk a 400 m-rel lejjebb fekvő város, mintha repülővel érkeztünk volna... A fennsík széléről szerpentin vezet a tölcsér-szerű kráterben fekvő, kivilágított város felé és az égből való leszállás élményét adja... A szálllásunk korrekt, szép és a belvárosban van. 11-kor keveredünk ágyba.
